Maximalizált táppénz

Betegszabadság

A munkavállalót a betegsége miatti keresőképtelenség első 15 munkanapjára az általános használt kifejezéssel ellentétben nem a táppénzt, hanem úgynevezett betegszabadságot vehet igénybe. A munkavállalót naptári évenként 15 munkanap betegszabadság illeti meg, kivétel az üzemi baleset és foglalkozási betegség miatt keresőképtelenséget. A betegszabadság idejére a távolléti díjának a 70 százaléka jár a munkavállaló részére, ezen összeg adó- és járulékköteles.

Betegszabadság igénybevételéhez a keresőképtelenséget a kezelőorvos igazolja, kórházi ápolás esetén pedig kórházi igazolás szükséges.

A betegszabadságra jogosult személy részére a táppénz a betegszabadság lejártát követő naptól jár.

Táppénz

A munkaviszony időtartama alatt, a betegszabadság lejártát követően, a táppénz igénybevételéhez kapcsolódóan 2010-ben a következő változások léptek életbe:

*
Ha a munkavállalónak legalább kétévi, folyamatos munkaviszonya van, úgy a táppénz megállapításának alapja a figyelembe vehető jövedelmének 60 százaléka (korábban 70 százalék volt), naptári napokra lebontva.

*
Két évnél rövidebb, folyamatos munkaviszony esetében a táppénz nagysága a kórházi ellátás tartama alatt a munkavállaló figyelembe vehető jövedelmének 50 százaléka (a korábbi 60 százalékos mérték helyett), naptári napokra lebontva.

A kifizetendő táppénz egy naptári napra jutó összege azonban egyik esetben sem haladhatja meg a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér 400 százalékának harmincad részét, ami a 2010. évben maximum bruttó 9800 Ft/nap összeget jelent.

Korábban voltak arra irányuló törvényi módosítások, hogy a táppénz összegének korlátozásával párhuzamban határt szabjanak a járulékok megfizetésének. Ehhez kapcsolódott a napjainkban is élő „éves járulékplafon” bevezetése. Eszerint a munkavállaló csak egy megadott éves jövedelem erejéig fizeti egyéni járulékait, és ezzel arányosan táppénzének alapja is a megszerzett jövedelme lesz.

A szabály egy apró módosításával azonban jelentős mértékű változást vezettek be, hiszen a munkabérből levonásra kerülő egyéni 2%-os, pénzbeli egészségbiztosítási járulék esetében megszűnt a „plafon”.

A módosítások végeredményeképpen a levonásra kerülő egyéni járulékok megemelkedtek, miközben ezzel egy időben a táppénz mértéke csökkent, sőt idén már maximalizálásra is került.

Mindezzel együtt továbbra is él a munkáltató terheként a táppénz egyharmadának befizetési kötelezettsége.

Passzív táppénz

Kedvelt és gyakori táppénzigénylési forma, a passzív táppénz. A munkavállalónak munkaviszonya megszűnésekor, illetve a munkaviszony megszűnését követő három naptári napon belül nyílik lehetősége a passzív táppénz igénybevételére.

Míg évekkel ezelőtt a munkavállaló passzív táppénz jogcímén 365 naptári napot vehetett igénybe, 2010-től ez a lehetőség legfeljebb 30 naptári napra korlátozódik. Emellett a jogalkotó 2010-ben maximalizálta a passzív táppénz összegét is, e szerint a passzív táppénz időtartama alatt a táppénz összege naptári naponként nem haladhatja meg a mindenkori minimálbér 150%-ának harmincad részét. Ennek alapján 2010-ben az igénybe vehető maximális összeg bruttó 3675 Ft/nap.

A munkavállalónak kifizetett passzív táppénz után a munkáltatóknak továbbra sem kell fizetniük az egyharmadot.

Baleseti táppénz

Baleseti táppénz annak a munkavállalónak jár, aki a munkaviszonya alatt vagy annak megszűnését követő legkésőbb harmadik napon üzemi baleset következtében válik keresőképtelenné. A baleseti táppénzre jogosultság szempontjából keresőképtelennek kell tekinteni azt a személyt, aki az üzemi balesettel összefüggő és gyógykezelést igénylő egészségi állapota miatt, vagy a gyógyászati segédeszköz hiánya miatt nem tud munkát végezni. A baleseti táppénz napi összege azonos a munkavállalónak a baleseti táppénzre való jogosultsága kezdő napját közvetlenül megelőző hónapban végzett munkájáért kifizetett – a pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező – jövedelmének naptári napi összegével.

2010 januárjától módosult az üzemi baleset fogalma. Eszerint üzemi balesetnek számít az a baleset, ami a biztosítottat munkakörben végzett munkája közben vagy azzal összefüggésben éri, továbbá üzemi balesetnek minősül az is, amit a biztosított munkába vagy onnan a lakására menet szenved el. Hasonlóképpen üzemi balesetnek számít az is, ha a biztosítottat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri baleset. Az úti baleset mértéke a munkavállaló havi bérének 90 százaléka.

Forrás: www.rsmdtm.hu